Mi történt Nógrádban az autózás hőskorában? Magyarországon az 1920-ban meglévő 16,5 ezer km kiépített úttal szemben a II. világháború előtt már mintegy 25 ezer km hosszúságú úthálózat volt. A forgalomban lévő gépjárművek száma motorkerékpárokkal együtt az 1920. évi 1,7 ezerről 1930-ra 30,3 ezerre ugrott. Nógrád vármegye kiépített közútjainak hossza 1932-ben 890 km, s ebből 4100 méter aszfaltozott, 6300 méter kőburkolatú, 879 km kavicsolt és az általános terítéssel áthengerelt „vizes” makadámút volt. A vármegye lehetőségeihez képest próbálta karbantartani, fejleszteni úthálózatát. Az útépítés – ugyanúgy mint az ország más törvényhatóságaiban – külföldi kölcsönökből folyt. 1929-es BM rendelet szerint az úttest menetirány szerinti bal oldalán kell haladnia a járműveknek. 1929-ben megyeszerte a közlekedőket 72 darab útjelző oszlop igazította útba az útelágazásoknál és az útkereszteződésekben.
Autószerelő hirdetése az 1939-es Nógrádi HírlapbanA közutak mellett az autósokat, motorosokat kiszolgáló infrastruktúra is fejlődött. A Királyi Magyar Automobil Club 1912-es évkönyve szerint benzinállomásként szerepel Balassagyarmaton Kutassy Dániel utóda Riszdorfer I. sz. drogéria. Losoncon Rittinger Ferenc kereskedő, Salgótarjánban Bogenglück Ignátz vaskereskedő szerepel és nem hivatalos benzinállomás tulajdonosaként Losoncon Belágh Lajos szatócs van feltüntetve. 1933-ban a megye területén már 26 benzinkút működött, ahol 6242 liter tiszta benzint és 21688 liter motalkót adtak el. Utóbbi benzin és alkohol keveréke, az üzemanyaghiány enyhítését szolgálta 1926-tól. 1937-ben, a megyében 7 helyen volt autójavító, illetve gépjavító műhely. Két évvel később pedig Balassagyarmaton már 9, Salgótarjánban 6, Szécsényben és Kisterenyén 1-1 helyen.
A közúti teherfuvarozás terjedését az állam vasútvédő intézkedései befolyásolták, 1928-ban Nógrád és Hont vármegyében összesen 1 teherfuvarozó vállalat működött. Az autóbusz közlekedés is a 20-as évek végén indult meg. A Balassagyarmat-Salgótarján járatot a MAVART indította 1929. május 4-én. A taxiközlekedést a városok szabályrendeletekkel szabályozták. A balassagyarmati szabályrendelet kimondja, hogy a város területén „összesen tizenkét bérkocsi engedélyezhető”. Taxit csak férfi vezethetett. A sofőr menet közben nem dohányozhatott, formasapkát viselt. „Fuvarszerzés céljából az utcákon cserkészni tilos.”
Bérfuvarozó hirdetése 1942-bőlA gépjárművek számáról 1928-ban csak a megye két városából, Balassagyarmatról és Salgótarjánból vannak adataink. Eszerint Balassagyarmaton 25 személyautó, 3 teherautó és 12 motorkerékpár volt. Salgótarjánban 14 személyautó és hét teherautó, tehát összesen 21 gépjármű volt. Arra, hogy a községekben körülbelül 35 gépjármű-tulajdonos volt, a tulajdonosokat összefogó, érdekeiket képviselő ÉMAC (Északmagyarországi Automobil Club) tagjainak névsorából következtethetünk. (Az ÉMAC tagnévsora letölthető >>>)
Strausz Andor Opel képviseletének 1939-es hirdetéseA klubélet megyei szervezése 1929-ben kezdődött. „A vármegyei automobil és motorkerékpár tulajdonosok elhatározták, hogy gazdasági érdekeik védelmére egyesületbe tömörülnek.” Nógrád vármegyei osztályként a Bükk és Mátravidéki Automobil Clubhoz csatlakoztak, ami nevét Északmagyarországi Automobil Clubra változtatta. A szervezkedés fő irányítója dr. Buchalla Sándor m. kir. rendőrkapitány, a BÉMAC korábbi főtitkára volt. Az ÉMAC társelnöke Sztranyavszky Sándor belügyi államtitkár lett. Az ÉMAC Nógrád- és Hont vármegyei osztályát báró Buttler Elemér vezette, az alelnökök gróf Mailáth Géza és Molnár András bányaigazgató voltak. A tagok között találunk birtokosokat, tisztviselőket, hivatalnokokat, orvosokat, ügyvédeket, kereskedőket, katolikus lelkészt, vendéglőst, iparosokat és két bányatanítót is. A rendes tagok névsorában három hölgyet is találunk. (Az ÉMAC Nógrád- és Hont vármegyei osztályának alakuló üléséről készült jegyzőkönyv letölthető változata >>>)
A Ford is megjelent 1939-ben Nógrádban
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése